A SZABADSÁG ÍZE
(olvasgatós poszt egy kávé mellé, elakadás idejére vagy csak úgy)

Van az az érzés, amikor megállsz egy forró délutánon az erkélyen, szíved szerint mindenről lecsatolnád magad – naptárról, e-mailekről, elvárásokról – és csak úgy lennél. A nyár erre csábít: nem a tétlenségre, hanem a könnyedségre.

A gyerekkori nyarakban nem volt határidő. Volt viszont kavicsdobálás a tóba, lángos a strandon, és az a semmihez sem hasonlítható érzés, hogy “most minden lehetséges”.

És ha most felnőttként is meg tudnánk idézni ezt? Ha nem szabadságra mennénk, hanem vissza a szabadságba?

Talán nem kell hozzá más, csak egy pillanat, amikor megengeded magadnak:
– hogy ne legyél tökéletes,
– hogy ne akarj mindent megoldani,
– hogy egyszerűen csak jelen legyél, úgy, ahogy most vagy.

Egy szelet görögdinnye. Egy sétányi csend. Egy reggel, amikor nem sietsz.

Ez a nyár lehet más. De nem kell máshogy csinálni – elég, ha megengeded, hogy másképp érezd.