Az élet egy végtelenül izgalmas hullámvasút. Néha olyan, mint egy headbangelős rockkoncert első sora, máskor meg olyan, mint egy végtelennek tűnő esős nap, amikor elakadsz a dugóban. Az én utam is tele volt váratlan fordulatokkal, meglepetésekkel, és igen, némi vargabetűvel.
Gyerekkorom óta imádom a zenét. A rock lüktetése és szabadsága adott egyfajta ritmust az életemnek, és éveken át koncertről koncertre járva kerestem azt a pluszt, amitől igazán élni kezd az ember. És ott voltam krupiéként a kaszinók világában, ahol a játék izgalma, a pezsgő atmoszféra mindent betöltött. De mindezek mögött mindig éreztem valami mélyebb megismerés felé vonzó vágyat. Egy belső szikrát, amelyet nem tudott fellobbantani a villogó fények és a dobszólók dübörgése.
Aztán jött egy pillanat, amikor úgy éreztem, ideje letenni a kártyákat, elcsendesíteni a gitárriffeket, és valami más után kutatni. Ekkor találtam rá először a kineziológiára. Mintha egy elveszett puzzle-darabkát találtam volna meg az életemben. Majd ezután a családállítás, a meseállítás, a tarot mind egy-egy újabb puzzle volt, egy újabb módszer, amelyek együtt segíthetnek megérteni az emberi lélek mélységeit, és gyengéden, de hatékonyan megoldani a problémákat.
Hajtott a kíváncsiság, hogy megismerjem az emberi lélek rejtelmeit
Mindig is lenyűgözött, hogy mi mozgat minket, miért érzünk úgy, ahogy érzünk, és hogyan alakulnak ki azok a láthatatlan minták, amelyek sokszor bábuként mozgatnak minket. A kineziológia, a családállítás pont ezekre ad választ – sőt, segít ezeket a “drótokat” lekapcsolni, hogy szabadon éljünk.
Egy helyet, ahol leveheted az álarcot, és ahol nem néznek rád furcsán, ha esetleg könnyezel vagy éppen harsányan nevetsz. Egy biztonságos teret, ahol nem kell megfelelned, és ahol segítek megtalálni a saját ritmusodat.
Mert hiszem, hogy mindannyian megérdemeljük, hogy boldogan, kiegyensúlyozottan és őszintén éljünk. És ha ehhez egy kicsit lazább, rockosabb úton kell eljutni, hát… abban is benne vagyok!